Versfélék
Ízelítő.
Tittiri
Suhanó, repülő tündér-szárny,
Szaladó könnycsepp, tarka virág.
Szikra mosoly, tipegő kicsi láb
Ölelő holnap, friss-szagú ágy.
Moccan a szíved, hangja ha szól,
Kacagó lepkét, fényt duruzsol.
Tőle a bánat szárnyaszegett,
Játszani hívja életemet.
Csillogni vágyom. égni, repülni.
Hajnali háztetőn, szivárványon ülni.
Vágyom kacagva a Tejútra lépni,
Vágyom meghalni, élni, remélni.
Árnyak
Már napok óta lesnek rám testetlen árnyak
Már napok óta kereslek, s nem talállak.
Próbálom rejteni mennyire félek és elhinni: egyre többet érek,
De ez is hiába. Minden kevés.
Várom, hogy jöjjön az ébredés.
Dimenziók
Láttál már viharba bújt tájat, ahogy a levendulán átsüt a nap?
És égből kihasadt spenót-fákat?
Nézem őket, ahogy a vonat halad.
Megbűvölve hallgatom egyre, hogy dobol a vihar az acéltetőn,
És látom, ahogy felrázza a tájat,
Miközben átront az ijedt mezőn.
Még néhány perc, és csend van újra. Tétova fénnyel süt ki a nap.
Ülök csendben és hallgatok egyre.
Hallgatom, ahogy a vonat szalad.
Szerelemkeresemhányódvavágyódvavédtelenszerelem
Csatázunktalálunkrészegenvédtelennemtelenkeresemszerelemszerelem
VáLSáG
Nagyon gáz, hogy a takaró alól mindig kilóg a lábam.
Igazán lehetne hosszabb ez a k.va takaró.
Hommage
A vaskapu csapódását hallom, Apa jön a régi kerten át.
Anya varr, egy öreg ruhát foltoz, Nagypapa meg bort visz, s dudorász.
Nagymama a kertben gyomlál éppen, mellette térdelek, mint egy rossz diák.
Nélkülük már konganak a falak, hiányuktól szürke lett a ház.
Dorgálásuk ma is egyre várom, annyi mindent megfogadnék már,
Behunyom a szemem, és már látom: varázsló lettem, és király,
S parancsomra velem vannak újra, s élnek mind a hűvös, vén szobák.
A vaskapu csapódását hallom, s eltűnnek a fényen kelve át.
Nélküled nem vagyok semmi sem.
Istenem, Istenem, Istenem.
Veronica Franco védőbeszéde
Bevallom: vétkeztem. Sokakat szerettem, s megadtam nékik azt, amiért asszonyaik szívéhez, s szemérméhez esedeztek hasztalan. Százszor, ezerszer is megszántam a vágyat, s benne a gyenge férfit, aki aranyat, s kincset délibábért oly bőven mért. Gyónom néktek, hogy cellámban sírva megtagadtam eddigi életem, s hamisnak mondtam mindent, mi voltam, s vagyok... de magamnak, s az Úrnak nem hazudhatok...
Tanúságot teszek hát előttetek állva, kiket sajnáltam, s kik nagy hangon bíráljátok ezért bűnös életem, hogy lelkemben nincs más érzés csak alázat, bocsánat, s szerelem... s hogy veletek mindennap vétkeztem, s vétkezem...
Sorsomat, mit nem magam választottam szabadon, vállalom, s ha halnom kell, hát legyen. Nem tagadom meg eddigi életem.
Veronica Franco, a költő és kurtizán emlékére. Élt Velencében, 1546-1591-ig.
Egyszerűen
Hiszek gáncs nélkül, alkotok félsz nélkül,
Bírálom szívből, kegyesen, ki ostorral támadt ellenem.
Elbűvölnek az angyalok, ámulok egyre, hogy vagyok, s Istennek műveként létezem.
Mindennel egy az életem.
Három Haiku- féleség
Haiku „Varga - módra”
Szerelmes vagyok.
Ólmos fáradtság rajtam,
Ha nem látom őt.
Liba
Tehetségtelen.
De öntudatos. Nagyon.
Kávét főzz inkább.
Komoly? Zene!
Szigorú rendszer.
Szív, erő, logisztikon.
Ne hagyd veszni még!